www.szoszike.ewk.hu
Katt ide:):)
Volt egy lány... és volt egy fiú... az elején minden úgy ment, ahogy várták... szimpla barátságnak indult az egész. Se a lány, se a fiú nem akart többet. Jó volt a helyzet, nem akartak többet, talán elrontani sem... Aztán azon kapták magukat, hogy folyton együtt vannak. A lánynak szinte normálissá vált az, hogy hozzá bújjon a fiúhoz, és nem azért mert akart volna valamit, csak jól esett, hogy tudta, számíthat valakire, bármi történjék is. Aztán egy nyári napon, szinte a véletlennek köszönhetően - na meg persze a hirtelen ötletektől vezérelt lánynak - találkoztak. A lány akkor már másképp tekintett a fiúra. Talán abban a pillanatban a fiú még nem. Aztán találkoztak másnap. A lány egész este magában morfondírozott, vajon mi lenne a helyes döntés? Vajon megéri feladni egy jó barátságot egy szerelem miatt? És nem csak itt volt a buktató. Hiszen a lány egyik nagyon kedves barátnője szintén nagyon oda volt a fiúért. A lány döntött.
Másnap találkoztak. A lány tudta mit akar. A fiú látta a lányon. És megcsókolta. Édes, felejthetetlen fórró nyári csók volt, ámde keserves is. Teltek a boldog órák, napok, hetek...aztán hirtelen minden megváltozott... A lány ugyan szerette a fiút, de nem akart neki fájdalmat okozni. Így egy újabb nehéz döntést hozott meg. Szakított a fiúval. A lánynak ez egy nehéz döntés volt...nagyon nehéz...de tudta így jobb lesz.
De mégsem lett jobb...A barátnő megtudta a dolgokat. Fájt neki. Aztán egyszer egy vigyorgós délelöttön a lány barátnője mondta a lánynak hogy ő nem tartotta helyesnek a kapcsolatot, hiszen történt ami történt köztük annó. A lány hirtelen azt sem tudta mit mondjon, össze volt zavarodva.Szerette még a fiút, szeretett volna hozzábújni, szerette volna szeretni, nyíltan, szerette volna hogy mindenki tudja, igen ő vele van, szereti, és büszke arra hogy az ő barátnője lehetett. De ez sosem következhetett be. A lány a barátnőjével történt beszélgetés után gyorsan védekező álláspontba vonult, ami nála a gyors távolodást jelentette. Minden áron. A lánynak nagyon fájt. A fiúnak is. A lány nagyon sokat sírt, vágyakozott,de tudta mindez helytelen. Aztán -csak hogy ne legyen egyszerű a történet- a fiúval összevesztek. A lány kiborult. Mondani akarta: "Szeretlek ,de marha" de nem tudta. E helyett minden percben a fiúra, és a nyári hetekre gondolt. A szünetekben, mindig a fiút nézte, és azon gondolkozott hogy szereti e még a fiú őt.
Ezt sajnos már nem tudjuk meg sose. A lány sokáig szerette a fiút, de - sajnos? - fontosabbnak tartotta hogy a barátnőjének ne okozzon fájdalmat, mint hogy a saját érdekeit nézze. Szomorú történet ez egy be nem teljesedett szerelmeről. Hiszen mi lett vona ha?...
Azóta eltelt pár nap, pár hónap, és a dolgok változtak. Azóta boldog a lány és szereti a fiút,és reméli,hogy a fiú is viszont szereti őt.
Sokáig gondolkoztam hogy érdemes -e megírni ezt a történetet, hogy érdemes -e néhány emberben felszaggatni a régi sebeket, emlékeket felidézni, sírni. Aztán történt valami, ami megváltoztatott azon véleményemben, hogy nem szabad senkinek se tudni hogy mi történik néhány ember szívében, életében, családjában.
A történetet - direkt - név nélkül, mindenféle célzat nélkül írom, szeretném ha ezt az olvasó figyelembe venné. Igaz történet alapján:
Ha oda mész a lányhoz, és látod önfeledt mosolyát, meghallod csacsogó hangját, látod a kisugárzását, érzed bőre tapintását, soha nem mondod meg, el sem hiszed hogy mi történt vele, mi történik vele. Ott ahol a leginkább biztonságban kéne éreznie magát, ott fél a leginkább.Ez a hely az otthona.
Hat éve kezdődött az egész. Akkor váltak el a lány szülei. A lány depressziós lett, nem evett, nem volt éhes, de úgyanúgy viselkedett mint azelőtt, nevetett, szórakozott. Ekkor 11 éves volt. Még semmit sem sejtett, hogy mi lesz még a későbbiekben otthon.
12 éves korában anyja új párja közölte vele, egy felindult pillanatában, hogy szülei miatta váltak el. A lány elkezdtett sírni, a pótpapa nem vígasztalta, csak nézte ahogy sírt.
Az első dolog akkor történt, amikor az édesanyja nem volt otthon, a lány kénytelen volt a részeg pótpapával otthon maradni. A lány nem tudott aludni, meghallgatta Mary J. Blidge-tól az egyik -akkori- kedvenc számát: No more drama. A pótpapa akkorra már ki volt ütve, az anya sehol. A pótpapa bement a lány szobájába, egy szál semmiben és elaludt a kanapén. A lány betakarta, és kiosont, hogy véletlen se keljen fel, érezte hogy valami nincs rendben. Aztán ő is elaludt. Hajnalban arra ébred, hogy a pótpapa a mellét fogdossa, majd miután észrevett hogy a lány felébredt gyorsan visszament a szobába. A lány akkor azt hitte csak álmodott, ezért nem is szólt az anyjának. Az egyetlen figyelmeztető jelzés csak annyi volt, hogy azt a számot soha többé nem tudta meghallgatni.
Teltek az évek, az éjszakai "meglepetések" száma pedig csak növekedett. Egy nyaralás folyamán a pótpapa és a lány nagyon összekaptak,mert a lány épp tusolt, a pótpapa pedig benyitott és a helyett hogy kiment volna, végig nézte a lányt. Ez volt az első eset, hogy a lány szólt az anyjának. Az egészből mindössze egy veszekedés lett.
A következő alkalomkor - a lány ekkor már 14 éves volt - a szobájában volt, éppen a barátaival csevegett a neten, amikor a pótpapa bejött, és mindent megígért amit lehetett, és amit a lány csak kért, majd ezután a lány melle felé vette útják keze,de a lány nagyon csapott rá.A pótpapa kivonult a szobából, majd pár percel később visszament a szobába, közölte hogy azonnal kapcsolja ki a gépet. A lány kikapcsolta, felment a galériára tv-zni. A pótpapa visszament, közölte hogy azt mondta mindent kapcsoljon ki a lány, és mégsem azt tette. A lány durcásan kivonult a nappaliba anyjához, aki megkérdezte mi történt. A lány elmesélte, a történet végén a pótpapa közeledett ( a lakás körbejárható volt ) ordítva, utcai ruhában, hogy ha mégegyszer ennyit hazudik a lány az anyjának ő soha többé nem jön vissza, hogy a lány állandó jelleggel csak hazudni tud. Az anya a pótpapának hitt. A lány visszavonult a szobába, és csak sírt, és sírt.
Az évek újból csak teltek-múltak, a lány és a pótpapa között a helyzet éleződött, a lány megtanulta kezelni a helyzetet, ha el akart menni valahova, és meg kellett győzni a pótpapát tudta hogyan kell.
Ám ez csöppet sem volt egyszerű menet lelkileg. Ami legjobban fájt neki, hogy amikor édesapjánál volt és apja hozzáért a vállához, a lány automatikusan keresztbe kapta kezeit melle elé.
Teltek az évek, a lány hozzá szokott hogy mi megy otthon. Hozzászokott ahhoz is hogy Édesanyja nem hisz neki. Ahhoz, hogy a pótpapának hisz, őt támogatja.
Három önfeledt bulizós, pihenős nap. A lány kicsit azért várta már hogy haza jöhessen...ám arra még álmában sem gondolt volna, mi várja otthon.
A pótpapa épp a vendégeket engedte ki, amikor a lány hazaért. Az édesanya kiment a kertbe, a pótpapa leült a lánnyal szemben és elkezdte mondani: "Tudod, ha most 20-25 évvel fiatalabb lennék, akkor mindent megtennék, hogy te légy a feleségem, és gyermekeim anyja." A lány ledöbbent, nem tudott reagállni. A pótpapa folytatta: "Szeretlek, szexuálisan kívánlak, bármit, bármit amit lehet megadnék neked"... a lány érezte jön...jönnek a könnyek, azok amiket már több mint 6 éve ejt. Türelmesen végig hallgatta a pótpapát, majd csendesen bement a szobába, és keservesen sírt. Úgy mint már rég. Úgy ahogy először. Amikor ez a rémálom elkezdődött.
Ez volt a lány története 6 év távlatában, a mai napig bezárólag.
A történetet - direkt - név nélkül, mindenféle célzat nélkül írom, szeretném ha ezt az olvasó figyelembe venné. Igaz történet alapján:
Ha oda mész a lányhoz, és látod önfeledt mosolyát, meghallod csacsogó hangját, látod a kisugárzását, érzed bőre tapintását, soha nem mondod meg, el sem hiszed hogy mi történt vele, mi történik vele. Ott ahol a leginkább biztonságban kéne éreznie magát, ott fél a leginkább.Ez a hely az otthona.
Hat éve kezdődött az egész. Akkor váltak el a lány szülei. A lány depressziós lett, nem evett, nem volt éhes, de úgyanúgy viselkedett mint azelőtt, nevetett, szórakozott. Ekkor 11 éves volt. Még semmit sem sejtett, hogy mi lesz még a későbbiekben otthon.
12 éves korában anyja új párja közölte vele, egy felindult pillanatában, hogy szülei miatta váltak el. A lány elkezdtett sírni, a pótpapa nem vígasztalta, csak nézte ahogy sírt.
Az első dolog akkor történt, amikor az édesanyja nem volt otthon, a lány kénytelen volt a részeg pótpapával otthon maradni. A lány nem tudott aludni, meghallgatta Mary J. Blidge-tól az egyik -akkori- kedvenc számát: No more drama. A pótpapa akkorra már ki volt ütve, az anya sehol. A pótpapa bement a lány szobájába, egy szál semmiben és elaludt a kanapén. A lány betakarta, és kiosont, hogy véletlen se keljen fel, érezte hogy valami nincs rendben. Aztán ő is elaludt. Hajnalban arra ébred, hogy a pótpapa a mellét fogdossa, majd miután észrevett hogy a lány felébredt gyorsan visszament a szobába. A lány akkor azt hitte csak álmodott, ezért nem is szólt az anyjának. Az egyetlen figyelmeztető jelzés csak annyi volt, hogy azt a számot soha többé nem tudta meghallgatni.
Teltek az évek, az éjszakai "meglepetések" száma pedig csak növekedett. Egy nyaralás folyamán a pótpapa és a lány nagyon összekaptak,mert a lány épp tusolt, a pótpapa pedig benyitott és a helyett hogy kiment volna, végig nézte a lányt. Ez volt az első eset, hogy a lány szólt az anyjának. Az egészből mindössze egy veszekedés lett.
A következő alkalomkor - a lány ekkor már 14 éves volt - a szobájában volt, éppen a barátaival csevegett a neten, amikor a pótpapa bejött, és mindent megígért amit lehetett, és amit a lány csak kért, majd ezután a lány melle felé vette útják keze,de a lány nagyon csapott rá.A pótpapa kivonult a szobából, majd pár percel később visszament a szobába, közölte hogy azonnal kapcsolja ki a gépet. A lány kikapcsolta, felment a galériára tv-zni. A pótpapa visszament, közölte hogy azt mondta mindent kapcsoljon ki a lány, és mégsem azt tette. A lány durcásan kivonult a nappaliba anyjához, aki megkérdezte mi történt. A lány elmesélte, a történet végén a pótpapa közeledett ( a lakás körbejárható volt ) ordítva, utcai ruhában, hogy ha mégegyszer ennyit hazudik a lány az anyjának ő soha többé nem jön vissza, hogy a lány állandó jelleggel csak hazudni tud. Az anya a pótpapának hitt. A lány visszavonult a szobába, és csak sírt, és sírt.
Az évek újból csak teltek-múltak, a lány és a pótpapa között a helyzet éleződött, a lány megtanulta kezelni a helyzetet, ha el akart menni valahova, és meg kellett győzni a pótpapát tudta hogyan kell.
Ám ez csöppet sem volt egyszerű menet lelkileg. Ami legjobban fájt neki, hogy amikor édesapjánál volt és apja hozzáért a vállához, a lány automatikusan keresztbe kapta kezeit melle elé.
Teltek az évek, a lány hozzá szokott hogy mi megy otthon. Hozzászokott ahhoz is hogy Édesanyja nem hisz neki. Ahhoz, hogy a pótpapának hisz, őt támogatja.
Három önfeledt bulizós, pihenős nap. A lány kicsit azért várta már hogy haza jöhessen...ám arra még álmában sem gondolt volna, mi várja otthon.
A pótpapa épp a vendégeket engedte ki, amikor a lány hazaért. Az édesanya kiment a kertbe, a pótpapa leült a lánnyal szemben és elkezdte mondani: "Tudod, ha most 20-25 évvel fiatalabb lennék, akkor mindent megtennék, hogy te légy a feleségem, és gyermekeim anyja." A lány ledöbbent, nem tudott reagállni. A pótpapa folytatta: "Szeretlek, szexuálisan kívánlak, bármit, bármit amit lehet megadnék neked"... a lány érezte jön...jönnek a könnyek, azok amiket már több mint 6 éve ejt. Türelmesen végig hallgatta a pótpapát, majd csendesen bement a szobába, és keservesen sírt. Úgy mint már rég. Úgy ahogy először. Amikor ez a rémálom elkezdődött.
Ez volt a lány története 6 év távlatában, a mai napig bezárólag.